A 21. században az emberiség egyik legfontosabb feladata lesz az élelmiszer előállítás évezredek óta változatlan rendszerének teljes átalakítása. Az új termelési módszereknek egyszerre három nagy elvárásnak kell megfelelniük.

1. Sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a legértékesebb természeti kincseink (talaj, víz, levegő, biodiverzitás) minőségének megőrzésére
2. Csökkenő kockázat és ráfordításigény mellett növelniük kell a mezőgazdaságból élők bevételeit
3. A fogyasztóknak pedig egészségesebb, értékesebb élelmiszereket kell biztosítaniuk.

 Az ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt előnyös új mezőgazdasági termelési rendszerek kialakítása nem egyszerű feladat, mivel minden tájegységnek más-más adottságai és szükségletei vannak, amihez az új rendszereknek alkalmazkodniuk kell. Szakembereink közel egy évtizede készítenek terveket és tanulmányokat a Délnyugat-Magyarországon bevezethető új termékekről és termelési rendszerekről, melyeket két fő csoportra osztanak:

1. A kisebb hatású, kevésbé drasztikus, de gyorsan bevezethető, kevés innovációt igénylő
2. A hosszabb távú, drasztikus változásokat ígérő, de rengeteg alkalmazott kutatást és előkészítést igénylő

mezőgazdasági rendszerek csoportjaira. Délnyugat-Magyarországi viszonylatban az első kategória tervei közül az utóbbi években magasan kiemelkedett a mogyoró ültetvényes termesztésének széles körű, integrált rendszerben történő kiépítése. Ez ugyanis szinte tökéletesen illeszkedik a 21. századi elvárásokhoz, ökológiai és agrárgazdasági szempontból egyaránt:

Ökológiai szempontból a mogyoró talajforgatást nem igénylő, zárt lombkoronájú, fás szárú állománnyá fejlődik néhány év alatt, amely lehetővé teszi:

1. A talaj fokozott védelmét, a nap- és szélerózió csökkentését vagy teljes megállítását, a talaj humusztartalmának megtartását vagy fokozatos növelését
2. A zárt lombkoronának köszönhetően a csapadék visszatartását és fokozatos áteresztését, ezáltal a vízerózió megakadályozását és a vízháztartás javítását
3. A vízvisszatartás segítségével a műtrágya bemosódás csökkentését, az élővizek és a talajvíz minőségének javítását
4. A nagy tömegű fás állományban nagy mennyiségű szén-dioxid lekötését és ezáltal az üvegházhatás csökkentését
5. A nagy lombtömeg segítségével a levegőben szálló por és egyéb szennyező anyagok hatékony szűrését, a levegő minőségének javítását
6. A kifejlett állomány vadkárra való alacsony érzékenysége miatt az őshonos állatfajok életterének növelését (madarak, emlősök, hüllők és rovarok egyaránt)
7. Párhuzamos hasznosítást lehetővé tévő tulajdonságai miatt a biológiai sokféleség fokozását
8. Integrált odúrendszerekkel nagy mennyiségű madárélőhely, ízeltlábú fészkelőhely kialakítását
9. A méheknek és egyéb megporzó rovaroknak a lehető legkorábbi nagy mennyiségű pollenforrás (január végétől egészen március végéig) biztosítását
10. A betakarítás után visszamaradó kis mennyiségű mogyoró segítségével több tucat állatfaj télre való felkészülését

Gazdasági szempontból a mogyoró a szántóföldi kultúrákkal szemben lehetővé teszi:

1. Egy egységnyi területen sokkal nagyobb jövedelem realizálását
2. Egyetlen kultúra többféle hasznosítását (a mogyoró levelét takarmánynak vagy gyógynövénynek, fáját értékes bútor alapanyagnak lehet például értékesíteni)
3. Az alatta levő félárnyékos élettér többkultúrás hasznosítását: szárnyasokat, juhokat, dámvadat tartanak sok helyen együtt a mogyoró ültetvénnyel, de találkoztunk már orchidea és agancspáfrány termesztéssel is a mogyoró ágakra akasztva
4. Szarvasgomba tenyészetek kialakítását (a mogyoró az egyik legjobb szarvasgomba társnövény a világon)
5. Méhlegelőként történő hasznosítását
6. Ökoturisztikai és oktatási programok indítását 

A mogyoró, mint növény

Rendszertani szempontból a 'mogyoró’ kifejezést a nyírfafélék családjába (Betulaceae) tartozó Corylus nemzetség valamennyi fajára használjuk. Jelenleg 18 fajt sorolunk ebbe a nemzetségbe, melyek kivétel nélkül mind az északi félteke mérsékelt égövi zónájában élnek. A nemzetség fajgazdagsága ellenére Magyarországon csak egyetlen faj őshonos, az európai mogyoró (Corylus avellana), ezért a mindennapi nyelvi használatban ‘mogyoró’ megnevezés alatt kizárólag ezt a növényt értjük. 

Ökológiai szempontból a mogyoró egy rendkívül különleges cserje. Virágai egyivarúak, de egylakiak, azaz minden egyes mogyoró bokor hím és nőivarú virágokat is nevel, ezek azonban mind térben, mind időben, mind külalakban jól elkülönülnek egymástól. A hímivarú virágok kettesével-négyesével lógó barkákba tömörülnek (egy barkán belül 250 virág is kialakulhat) és minden más hazai növénynél korábban nyílnak - az első barkák már január végén kifejlődnek és március végéig termelik virágporukat. A virágport a szél szállítja a nőivarú virágokra, melyek rendkívül aprók, szabad szemmel alig láthatók, csak a rügyek csúcsából kiálló piros bibék árulkodnak jelenlétükről.

Beporzás után a nőivarú virág nyugalmi állapotban marad, a tényleges megtermékenyülés csak júniusban történik meg. Ezt követően a rojtos, leveles kupacsokban ülő makkok (általában 1-4 darab) rendkívül gyors fejlődésnek indulnak, augusztus végére, szeptember elejére beérnek, szüretelhető állapotba kerülnek. Ezek a különleges ökológiai tulajdonságok a legutolsó jégkorszak végén alakultak ki a mogyorón, melyek segítségével a hideg időjárás és a beporzó rovarok hiánya ellenére az elsők közt tudta benépesíteni a visszahúzódó jég alól felszabadult élőhelyeket. Nem véletlen, hogy 8-10 ezer évvel ezelőtt az európai emberi közösségek táplálkozásában rendkívül nagy szerepet játszott a mogyoró, melyről számtalan régészeti lelet tanúskodik.

 A mogyoró, mint gazdasági ültetvény

A mogyoró egy lassan növekvő cserje, legkorábban az ültetés utáni negyedik évben fordul termőre, teljes termőképességét azonban csak a 8-10. év közt éri el. Cserében rendkívül hosszú életű, megfelelő ápolás és megújító metszések mellett 80 évig is termesztésben tartható. 

A mogyoróról hazánkban két tévhit is széles körben elterjedt az elmúlt évtizedekben, melyek ráadásul ellent is mondanak egymásnak. Mezőgazdasági körökben gyakran hallani, hogy ültetvényes rendszerben a mogyoró termesztése nem lehetséges Magyarországon, mert túl északra vagyunk ahhoz, hogy sikeres terméseredményeket lehessen elérni. Ezzel egyidőben mindenki tudni véli, hogy a mogyoró egy igénytelen növény, bárhova ledughatunk egy mogyoróvesszőt, az meg fog eredni, sőt bármikor tövig visszametszhetjük, újra ki fog hajtani, szinte kipusztíthatatlan. A valóságban azonban mindkét megállapításnak éppen az ellenkezője igaz. Délnyugat-Magyarország jelenlegi éghajlata tökéletesen alkalmas a mogyoró ültetvényes termesztésére. Az ültetvények kialakítása azonban rendkívül nagy gyakorlatot és szaktudást igényel, mert a mogyoró kimondottan igényes a talajviszonyokra, a tájolásra, a vízellátottságra. Délnyugat-Magyarország szinte minden talajtípusa alkalmas a mogyoró valamelyik kereskedelmi fajtájának a telepítéséhez, de a fajtaválasztás, a tájolás, a térállás és a szükséges infrastruktúra megtervezése komoly szakmai feladat, melyet csak sokéves nemzetközi tapasztalat birtokában szabad elvégezni. 

Részvénytársaságunk rendelkezik a megfelelő nemzetközi tapasztalattal és gyakorlattal, melyet egy integrációs szerződés aláírása után maradéktalanul és teljes körűen megosztunk a termelői csoporthoz csatlakozó gazdatársainkkal, hogy együtt ökológiai és gazdasági szempontból is eredményesen, sikeresen alakíthassuk át több ezer hektáron a kultúrtáji viszonyokat.